Tiattok, éhes Padányis diákok!
Utoljára 6.-ban voltam menzás a Padányiban. Év elején ismét azzá lettem szigorú beavatási szertartások keretében, melyet Ildikó néni hajtott végre a könyvtárban.
Eleinte az ősmenzások segítségére szorultam, hogy merre találom a szalvétát, az evőeszközöket, a poharat, és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat a jó régi Padányis koszthoz.
Azt a nemes feladatot kaptam, hogy minden áldott nap közzétegyem a kaját a menzáról.
Általában mikor hazamegyek (persze a köszönés után) az első kérdés az ősöktől: „mi volt ma az ebéd?” Nehéz kérdés, a válasz gyakran az, hogy „Valamilyen leves, és második.”
A mai nap is ilyen definiálhatatlan alakú leves volt a kínálat. Néhány szerencsés diáknak egy fehér fa állt ki a narancsszínű léből, nekem csak bokor jutott... :(
A „másodikra” egyáltalán nem lehetett panasz. Tarhonya savanyúsággal, kifejezetten ínycsiklandozó volt. Kértem volna belőle repetát, ha nem kell rohannom Norbi bácsi földrajz órájára.
A desszert (Oszi szerint) „alumínium csoki” volt, mely (a kis cseles...) egy müzli szeletet rejtett. Legalábbis nekem, aztán ki tudja, lehet, hogy zsákbamacska volt.
Voltam olyan szorgos, hogy megörökítettem az ebédet, hogy lássátok is, miről beszélek:
Ja igen. Megragadom az alkalmat, hogy ZöldZoli bácsi helyett is közöljem az örömhírt: október 5. és 6. menzabefizetés. Hurrá!
Na jó étvágyat!
